Őszi illatok

Hunyd le a szemed. Vegyél egy mély levegőt, majd lassan fújd ki a szádon keresztül. Ismét vegyél egy mély levegőt és lassan fújd ki a szádon keresztül.

Kövesd a belélegzett levegő útját. Érzed az orrodnál, légcsövedben, tüdődben, hörgőcskéidben. Egy pillanatra bent tartod, majd a szádon keresztül lassan kifújod. Figyeld és kövesd a levegő útját. Érzed az orrodnál, légcsövedben, tüdődben a belélegzett levegőt.

Milyen érzés belélegezni? Figyeld, csak a belégzésed.

Majd egyszer csak megérzed az őszi illatokat, ahogy beszívod a levegőt. Érzed az orrodban a nedves föld, az avar illatát. Átjár téged és ez az illat egy csodaszép őszi erdőbe repít. Lélegezz mélyen és lassan.

Érzed a talpad alatt a nyirkos levelekkel teli földet, kellemes idő van, de egy kis hűvös szellő simít végig rajtad. Jól esik a nyári meleg után.

Körülnézel és látod a természet készülődését, a gólyafészkek már üresek, úton vannak. A kis állatok gyűjtögetnek, raktáraik töltik fel, a süni a téli otthonát keresi, készül a téli álomra. Jól esik őket figyelni. Nyugalommal tölt el az állatok türelmes készülődése. Mintha éreznéd a lassú és mély légzésüket.

Most a növényekre, fákra figyelsz, Gyönyörű sárga, citromsárga, piros, vörös színekben pompáznak. A szelíd szellő segíti a fákat leveleik elengedésében. Majd észreveszel egy csodaszép vörösen izzó falevelet az egyik ágon. Ahogy figyeled, mintha megbabonázna, egyszer csak lepattan a szára, a szellő segíti őt útján a talaj felé, megtartja. Figyeled, ahogy himbálódzik, pörög, mintha táncolna, ünnepelne. A szellő puhán a talajra engedi.

Már alkonyodik, korábban megy a le a nap és az eső is elered. Hmm, még erősebben érződnek az őszi illatok.

Felveszed a kapucnit és a másik irányban észreveszel egy hatalmas, mohával benőtt fát. A törzse egészen furcsa alakban fejlődött. Hatalmas már sárgás-vöröses koronája az égbe nyúlik, gyökérzetének egy része pedig a felszínen nő tovább. Törzse többemberes átmérőjű. Olyan, mint egy Életfa.

Ahogy figyeled, érzed, mintha hívogatna. Elindulsz felé és látod, hogy a furcsán nőtt törzse és ága, egy esernyőt formál, a szabadban lévő gyökérzete puhán, mohával benőtt. Bebújsz ebbe a természet formálta kuckóba. Az eső szemerkélése, záporba csap át, de téged védelmez a természet. Leülsz és a fának támasztod a hátad. Puha, kényelmes.

Veszel egy mély levegőt és hirtelen megérzed a fa légzését is. Nagyon lassan és mélyen lélegzik, szinte már alszik. Megpróbálod a saját légzésed is hozzá igazítani. Lassan és mélyen lélegzel.

Érzed a mérhetetlen nyugalmát, türelmét, büszkeségét, erejét, elfogadását és háláját.

Hálás a sok szép pillanatért, amit láthatott ebben az évben. Látta a túrázók csodálkozó tekintetét, és a szerelmespárok meghitt pillanatait. Hallotta a körülötte bújócskázó gyerekek boldog nevetését. Egy-egy felszínre bukkanó gyökérzetével, ágaival támogatta az idős természetjárókat a pihenésben. Büszke az idén beérlelt terméseire, gyümölcseire. Türelmes, mert tudja, hogy mindennek megvan a maga ideje és ő már bizony sok 100 évet megélt. Erős, nemcsak fizikailag a hatalmas törzsével, hanem lelkileg is.

Igen érzed a fa lelkét. Érzed a megtartó, támogató erejét. Lélekzetben összekapcsolódtok.

Majd, előveszed kabátod zsebéből naplódat és leírod az érzéseid, gondolataid:

Kedves Naplóm,

Eljött az ősz. Az összegzés, visszatekintés, lezárás ideje. Hálás vagyok ennek az évnek. Sok minden történt, sok mindent tanultam. Új emberekkel kapcsolódtam, régieket ápoltam. Betakarítom a gyümölcseimet, rendszerezem, válogatom. Látom, hogy történtek nem kívánatos események, több dolog nem sikerült, de ezek tanítottak, erősebb lettem. Látom, hogy a tél folyamán mi az amit el kell engednem. De most türelmes vagyok magammal. Érzem magamban a nyugalmat, érzem, hogy most a pihenés időszaka következik. Várom. Elfogadom, hogy most bent, a szívemben, az otthonomban kell lámpást gyújtanom. Köszönöm!

Légzésed mély és lassú, mint az Életfáé.

Elrakod a naplód a zsebedbe. Érzed a szívedben a hálát, közben látod, hogy elállt az eső. Egy mély légzéssel lassan kibújsz a kuckóból, közben megérintve simítva a fát. Megöleled köszönésképpen a hatalmas törzsét és elindulsz hazafelé.

Az erdő széléről még visszanézel, ezt mondod: Tudom, ide biztosan visszajövök!

Hirtelen egy erős szellő megborzolja a fa leveleit, mintha azt üzenné: Segítek meggyújtani a belső lámpásod.

Írta: Puskás Noémi

Megosztom